Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége(MAREVOSZ)- MAREVOSZ

A hír ekképpen olvasható: "Magyarország egyik legnagyobb, az első századból való temetőjét találták meg egy autópálya építésénél. Az épülő M4-es útvonalán, Berettyóújfalunál egymásra építkeztek a gepidák és avarok."

Részletesebben erről a feltárásról már itt is olvashattak a történelem, vagy régészet után érdeklődőbb világháló látogatók: http://www.origo.hu/tudomany/felfedezo/20150526-gepida-lelet-regeszet.html. Az Indexen még meg is jelent a feltárásról egy rövid videó:

A videóban is elhangzik az a ferdítés, ami messze nem bizonyított, csak minduntalan és magabiztos dogmaként hangoztatott, ami miatt mi, magyarok képtelenek vagyunk észrevenni, ami ebből a hírből nyilvánvaló, mert egy megalapozatlan állítás általában elegendő ahhoz, hogy az értelmezése félrefusson: "A gepidák lényegében egy keleti germán népcsoport, akik a 3. század végétől megjelennek a Kárpát-medencében ...".

Idézve pannon őseink egy római katonacsászárhoz intézett tömör mondatát szabadon mondom én is: "marha"-ság.

Pedig elhangzik a felvételen egy tény is, hogy a temetőt előbb még a szarmaták használhatták, majd a gepidák és végül, egészen a 8. századig az avarok. Azaz, hogy minden további nélkül ugyanoda temették - a germán (?) - gepidák halottaikat, ahova a nem germán szarmaták. Hovatovább a - világtörténelemben tényként elfogadott gepida-avar háború győztesei, tehát - a nem germán avarok is oda temették halottaikat, ahova a legyőzött germánok. Hát ez nagyszerű! És nincs is ebben semmi fennakadni, avagy elgondolkodni való, úgy-e, kedves olvasó?! Bizony, én - megállni nem tudom, hogy ki ne törjön belőlem: a túró fülét nincs itt min elgondolkodni való!

Legyünk tárgyilagosak! A hivatkozott cikkben ugyanis azért szerepel egy mondat, hogy a gótokkal rokonnak tartott gepidák (s persze ugyanígy a gótok) eredete, őshazája koránt sem bizonyított, sőt még azon is vitáznak a nagyon okosok, hogy a gepidák Kr.u. 2-3. században, vagy csak 4.-5. században jelentek meg ott, ahol azelőtt szarmaták, no meg a szarmatákkal és jászokkal szövetségben a daha-szkíta-dák Decebál király uralkodott. Világos? Ott, ahol előbb szarmaták, jászok és (szanszkrit nyelven)dana-daha-dákok ...!

Azaz a cím lehetne ez is (például)

Szarmatákra gepidák, gepidákra avarok, s az avarokra pedig - mint köztudott - temetkeztek bőszen a magyarok!

S akkor joggal sóhajthatnók: Hogy eszükbe más hely nem jutott?!

Ebben a hírben - állítom - nem kevesebb, ami már nyilvánvaló, azaz a feltárás nem kevesebbnek, mint annak újabb bizonyítéka, hogy itt, a Kárpát-medencében (és szoros környezetében) jász-szarmata-gepida-hun-avar csupán nép- és névváltozatok. Nép- és névváltozatai annak, ami akkor is, meg azután is és máig is kárpátiai szkíta-szarmata-hungár-magyar őslakos volt.

Azaz a címbeli kérdésre lehetne a válasz egészen rövid is: a gepidák székhelyi-széki-szaka-szkíták voltak, akik Atila nyomdokán (s talán már korábban is) a területükre húzódott dardániai, munténiai, olténiai dana-dán-daha-dákó-szkíták felett is kapitánykodtak, mint kapután, gapidán, de az is lehet, hogy (határ-)őr gyepi-dán/-dák, vagy gyepű-dák/-dán kapitányok, avagy szkíta spánok vagy bán-baán-bajánok. Tehát a gepidák szkíták, avagy elhagyva az elhajlott görögös torlódlatot, székiták (pont).

S, hogy kik voltak a szkíták? Arról most - hely hiányában - nem papolok, minthogy erről már itt (Egy fejér megyei rabbi tollából ...) is olvashatott az, akit érdekel még az "ajropér" múlt és jövő, az elfe(le)dett gerincoszlop, melyről világunk sokfélesége, mint "a romlás virágai", a mai állagáig burjánzott.

Mintegy intermezzóként azonban - mivel már  rég nyomja ez is a tarsolyom - itt és most idézem egyik pártoló tagunk egy igen tömör válaszát egy szkítákról írt cikkre a közelmúltból, az általa szerkesztett, s általunk folyamatosan ajánlott honlapról:

Székhelyi szarmata, hun, gepida', avar és magyar szkíták
(forrás: https://drive.google.com/open?id=0B2eX2yV7Hp4dQjNWblVZd3luY3c&authuser=0)

Vegyük sorban, hogy is nézett ki Európa a térképeken, mikor még megannyi okostojás nem hamisítgatott akkora nagyot, avagy reggel itt, délben ott, este meg amott! Milyen népekről is  és mekkora birodalmakról szólnak a beszámolók! 

S bár most leginkább azokról esik szó, akik székhelyiek voltak és lesznek a Kárpát-medencében, vagy annak szoros környezetében éltek és élnek, azért még nem szűkítjük le Európát sem a közepére, sem a Földközi tenger partjára, mert - tetszik vagy sem - Európa elválaszthatatlan Ázsiától. Abból indulunk ki, hogy bár az Ural, a Kaszpi- és a Fekete-tengereket összekötő Kaukázus hegyvonulata elválasztja e kettőt egymástól, az eurázsiai puszta a Duna-völgyét követve a Torgaj-kapun keresztül szervesen össze is kötötte és -köti máig - csak úgy - maga-magától.


Tehát kezdjük a térképolvasást onnan, mikor a római birodalom a Földközi-tenger körüli területről a számára megengedettnél északabbra, vagy keletebbre is terjeszkedni szándékozott, azaz azon területek felé is, ahova római - ha nagyon akart is, mégis - csak ritkán látogatott, s ha látogatott is néha, bizony inkább előbb, mint utóbb, fűbe harapott, de nagyon.

Igen. Ez két vitathatatlan birodalom: Szkítia és Pártia, avagy a szkíta és a pártus birodalom. Ennek bizonygatásával egy percet sem foglalkozom, mivel nincs egyetlen krónika, vagy bármilyen más adat, ami kétségbe vonná, hogy Róma e birodalmak erejéhez képest csupán kolosszális cirkuszi porond volt (ettől még - persze - minden játékfilm azok cirkuszairól szól).

A kisebbik, ám a római történetben jelentősebb hangsúlyt kapott pártus birodalomról csak egy felvetést idézek most, azt is csak azért, hogy előre vetítsem, nincs oly terület a Föld kerekségén, amelynek a Kárpát-medence népeihez köze sosem volt. Hát még Ázsiában, ahol a déli területeket uraló népek nevében ez a par és per szógyök meghatározó (párszik, pártusok, perzsák, pelazgok, ...).

Az egykori párthusokat a kútfők egyértelműen a szkíta (daha, masszagéta, szarmata, szaka) népcsoportból eredeztetik, ugyanakkor eftalita[1] (fehér hun[2]) eredetűnek is mondják; mi több, eredeti nevük apar, Sztrabónnál parn, aparn[3]) vagy abar, amiből a görög hangrendszer hiányos volta miatt lett avar.[4]


Az itt felidézett térkép azonban egyes részleteiben mégis csak csalóka. Ugyanis a római birodalomtól északra, a Kárpát-medence területét is beleértve, Dáciáról és Magna Germániáról papol, miközben Szkítia legnyugatibb területén olvashatjuk a Sarmatia feliratot.

Sarmata Europa és Magna Germania

Hogyan is van ez? Miközben annyit az európai történelemtanítás sem hamisíthatott, hogy be ne vallja, ha nem is nagyon hangoztatja, hogy Róma véres és évszázados küzdelmek után tudta csupán elérni, hogy Pannónia, azaz a Kárpát-medence Dunától nyugatra eső területe gabonát számára biztosítson az időnként bizonytalan egyiptomi forrást kárpótolandó, azonban a Dunától keletre már egy lépést sem kockáztatott. Joggal tartva a szarmata-jász népek támadásától, inkább a Duna nyugati oldalán egy római falat húzatott. Sarmatia határa a Duna teljes folyam-vonala volt (eltekintve attól a rövid évszázadtól és határszakasztól, mikor Dacia és Moesia Róma provinciája volt). S akkor már kezdjük is gyanítani, hogy miért is csattant (végül) az az isteni ostor?

A római birodalom legnagyobb kiterjedése amivel kihúzta a gyufát, s a hunok bejövetelével össze is omlott

Arról most ne is beszéljünk, hogy Decebál király és népe, aki éppen a pártusokkal, szarmatákkal és jászokkal szövetségben a Dunától észak-keletre (Dacia~Erdély) a Kárpát-medencében honolt, s nem kis birodalmat alapított ott, minden, csak éppen germán nem volt. Róma e terület színesfém bányáira igényt csupán csak akkor tarthatott, mikor Decebál megbukott. Azonban akkor is csak rövid ideig; hogy mennyire, azt jelzi a térképen a kérdés, mikor is érkeztek a hunok? Mert a legkevésbé sem biztos, hogy a 4. században jelentek meg a Kárpátok gerincén. Nagyon is indokolt a feltételezés, hogy Róma a 2. században Marcus Aurelius császársága idején már a hunoktól bukdácsolt, s a Duna már akkor újra határfolyam lett mindenhol.

A Hun invázió (Kr. u. 375-454) a magyar krónikákban írt hadjáratok nélkül

Róma öröme tehát éppen addig tartott, amíg a pártus birodalom területéről induló turul-házi Mundzuk, Ruha, Udin, majd Atila vezetésével a hun had (szaka-szkíta, s azon belül is leginkább jász-szarmata seregekkel) a Kárpát-medencébe, majd Európa minden területére nem lovagolt. Mert, kedves olvasó, minden térkép csak egy kicsinkét csaló, éppen csak annyira, hogy azt hitesse el velünk, hogy a hun műveltség (birodalom) európai terjeszkedésének a soha nem látott, szinte égből szaporodó kiskirályságokhoz és népekhez köze nem volt (mint a vót, a gót, a jüt, az angar-umber, a sachson-szász, a sacae-danae-dacae dán, a gaerman-germán, a vaend-vend, a vandál, a sueb-svév, alongobard-lombard, a markomann, a quád, a gepida, a warni avar, a tervingi türing, a varangaer viking-hägar és a frank,  ...)! Bizony, ezen népek mind az első évezredben születtek. A napnyugati tanítást követve, szinte a "Hold"-ból.
- Ugyan?! Ki eszi meg ezt a maszlagot?  
Természetesen a kérdés költői volt, hiszen hosszú ideig én is beszedtem és ugyanígy a többség, mint a félremagyarázott történelemmel oktatott nyugatot avagy nyugtot áhítozók.

Ám térjünk csak vissza a kiindulóponthoz! A Kr.e.-i évszázadban, s azután miként lehetséges beszélni, írni ott, Dácia és Sarmatia határán Magna Germániáról? A válasz egyszerű: sehogy, avagy pontosan akként, ahogy a fent idézett filmben beszélnek keleti gót, meg germán gepidákról, holott a gepidák gótokkal rokon germánságából semmi, de semmi sem bizonyított. Azaz alaptalanul, pőre megszokásból szajkózva, amit vadítottak a hatalmaskodók, hátha elhiszi az őslakos, hogy ott fű, fa, virág, s még az ember is germán volt, ha már letagadni nehéz, hogy király és koránt sem kicsiny királyság is volt. Valójában akkor, amikor germán még nem volt.

Maradjunk annyiban, ha nem is nevezzük Sarmatiának a római birodalomtól északra (a mai Erdélyben) elterülő területet annak ellenére, hogy a Duna-Tisza között ez vitathatatlanul bizonyított, akkor legalább annyit kell leszögeznünk, hogy Moesia, Dácia, Trákia, azaz Dardánia, Munténia és a mai Erdély hemzsegett az ún. saka-szkíta-daha-dana-dánoktól, gétáktól és szarmatáktól, amint ez évszázadok óta az egész eurázsiai pusztára (sztyeppére) a Kárpát-medencétől a Duna-völgyén keresztül a Koreai-öbölig mindenhol igaz volt. 

A római birodalom térképén mellesleg számos figyelem felhívó megjegyzésem található, amire később még kitérek, most csak legyen elég annyi, hogy fontos észrevenni, hogy a 2. században még

• Ibéria nem (vagy nemcsak) a gibraltári, hanem a kaukázusi szorosnál honolt,
• nem nevezik Hispániának Róma legnyugatibb európai provinciáit,
• miközben a spán szkíta kifejezés világszerte ismert (jelentése: szkíta kapitány) volt.
• Magna Germánia valamiképpen a Kárpát-medencéből a mai szász vidékre vándorolt (?)
• Sarmatia szomszédságában, azaz ekkor még meg nem különböztethető határvonalaktól.

Szem elől nem tévesztve az eredeti mondanivalót, térjünk vissza az állításhoz, azaz beszéljünk főként a kárpát-medencei szarmata-hun-gót-gepida'-avar-magyar szálláscsinálókról! 

A Nyugatrómai Birodalom felbomlása

Európa a korai hun-korban (Kr.u. 400-tól) A Wikipédiából származó térképen a hivatalos történelmi álláspont látható

Népnév szaporulat a 2-5. században

A térkép tanúsága szerint a széthulló nyugat-római birodalomban számos nép jelent meg az európai "színpadon" (töredéke annak, ami helytakarékosság miatt kisebb jobboldali térképen látható, melyről egyre több kutató látja be, ennyi nép nem lehetett, csupán ennyi "identitáskereső magamutogató"). A fenti térkép a Dunán túlon nyugati (vizi-, avagy oesi-) gótokat ábrázol (nem  hun szövetségben), míg a hun birodalmon belül, a Dunán innen gepidákról, még idébb, ahol évszázadokon keresztül minden térképen Sarmatia posztolt, a folyamközben keleti (ostro-)gótokról szól. A hunok (hivatalosan: Kr.u. 375-ben történt) bejövetele után egy emberöltővel tehát még szó sincs arról, hogy Nyugat-Európában hun uralom volt. Ezzel szemben már megszülettek a frankok a varangar-varangokból valahol északon, ahol a lombard-longobardok, (suveb, sueb) svévek és vangar-vandálok is. S ez utóbbi kettő svév és vandál királyságokat is alapított. A vandálok kettőt (figyelem: asdingi - nem œst-hungari - és silingi - nem sar-hungari - királyságot is, melyeket rövid ideig egy (tudtunkkal és minden bizonnyal nem germán) alán királyság választott ketté (idegenként (?), hisz a vandál germán volt, nem?!) annak ellenére, hogy alán, svév és vandál - hivatalosan is - együtt harcolt (hogy-hogy?). Mindamellett a gallok királysága is újra megjelent a porondon. Nagyon is elgondolkodtató, hogy e népeknek a hunokhoz és az európai hun birodalomhoz csupán annyi köze volt, a tudomány mai állása szerint, hogy e sok nép a hunok nyomására született és vándorolt (?!).

Az alánok megjelenése a nyugati tengerparton nem elgondolkodtató? Nem éppen Atila roxolán spánjai voltak azok, akik mint szkíta kapitányok Hispánia nevében, s mint alánok a katalán népben hagytak nem kis nyomot ott, napnyugaton? Az alán a legkevésbé sem volt germán, de a svév és vandál az germán volt?
Alánok, vandálok, svévek ahhoz gyengék voltak, hogy felvegyék a hunokkal szemben a harcot, mint - a "todomány" szerint - nem hunok, vagy nem hun szövetségesek, de ahhoz elég erősek, hogy önálló királyságokat alapítsanak a nyugat-római birodalom területén korábban és egészen függetlenül a hunoktól? Nincs itt valami kép- és/vagy időzavar a térképasztalon?

Atila az Isten ostora

Nagyon is kézenfekvő, hogy feltegyük a kérdéseinket:

• A quádok nem gótok? A gepidák nem daha-dákok? A vándor-vandálok miért szerepelnek több krónikában, mint vangarok, ráadásul itt, a Kárpát-medencei és környéki Wangarorumban? A vangarok nem lehettek vándor vengerek?
• Mennyire voltak hunok, vagy germánok, vagy mások a gótok, gepidák, vandálok, alánok, suveb-svévek, frankok, lombárd-longobárdok avagy vezéreik, a királyok?
• Miért voltak olyan rövid életűek a gall, a svév, a vandál és alán királyságok, avagy mennyire voltak ezek önállók, avagy egy királyságon belüli kiskirályságok?
• Hova tűntek hirtelen a jászok, a szarmaták, a pannonok, a daha-dákok és dana-dánok?

Pannón Hunnia egy pillanattal a hunok előtt

Jász-Jazigok és/vagy Szarmaták


„… arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az egykori Káspi-vidéki szakák, dahák, madák és szarmaták egyenesági leszármazottai a mai székelyek és magyarok.”[5] (hozzáteszem: avagy fordítva, pl. a székhelyi magyarok maradhattak is itt és vándorolhattak is oda, a Kaszpi-tengerhez, hogy ne felejtsük a feltűnő hasonlóság még nem irányított!)

A szkítákat közelebbről ismerő korabeli krónikások beszámolói szerint Atila király testőrsége és hadainak java is királyi szaka-szkítákból, azaz jász-szarmatákból állt. Mindezek fényében még inkább elgondolkodtató az említett "szári-mada" beszédes népnév értelmezés és a jászok néveredetének "íjász" magyarázata is.

Összefoglalva: úgy tűnik, hogy a jászok és szarmaták a hunokkal merültek feledésbe, avagy tűntek el nyomtalanul a Kárpát-medencéből a hivatalossá vált történelemben, míg a pannonok a szinte a semmiből megszülető vandálok, lombárdok, frankok által olvadtak a semmibe, s a daha-dákok a már "germán" gepidákkal meneteltek a feledésbe, s az utódoknak legfeljebb germánokként lehet egymáshoz valami köze. A hun elődök, a barbárok, nagy tömegben visszamentek - a tudomány mai (szó szerint) állása alapján - oda, ahonnan jöttek?! 

Lássuk, hogyan és miként is ismerték még Nagy Sándor idején Sarmatiát és a szarmatákat! Három térkép részlet mutatja be az ún. Sarmatia Europa  és Sarmatia Asia területeit és népeit.

Szkíták Nagy Sándor idején (Kr.e. 350-300)

Ráadásként nézzük meg Hérodotosz térképét is Szkítiáról, aki a szaka-szkíták őshazáját egyértelműen a Kárpátokba, a Duna folyamvölgybe, azaz a Duna és forrásmellékeinek - Kárpátokon belüli és kívüli - folyamközi vidékeire tette!

Hérodotosz szkítái (Kr.e. 450-400)

Világosan látható, hogy daha-dák és dana-dán egy és ugyanazon népcsoport, akik szinte mindenhol szomszédosak a gétákkal, masszagétákkal és alánokkal. A szarmatákat pedig a médek, jászok és alánokkal rokon szkíta lovas, íjász népként határozzák meg a tudomány mai állása szerint, s közvetlenül a hun "invázió" előtt, mint Európa északi és középső részeit és az eurázsiai puszta középső szakaszát uraló népcsoport szerepelnek a legkülönbözőbb krónikákban és régészeti leírásokban. Iráni nyelvű népként tartják számon őket (a jászokkal egyetemben), holott ennek is csak annyi az alapja, hogy az első nyelvi emlékeket iráni nyelv alapján fejtették meg a kutatók.

Géták és/vagy gótok-quádok és/vagy daha-dákok és/vagy dana-dánok

A történészek általában a gétákkal csakis az Al-Duna mentén foglalkoznak az időben, mikor a terület vitathatatlanul Szkítia része volt, s egyáltalán nem foglalkoznak az ázsiai hatalmas kiterjedésű területeken élő gétákkal és masszagétákkal, mintha közük semmi sem volna egymáshoz, holott nem kevés kutató vetette már fel, hogy a géták és masszagéták ugyanazon népcsoport. S, miközben a felszínen továbbra is maszatolnak, addig egyre világosabb, hogy a géta, s a gót forrása sem más, mint masszagéta (már csak a daha-daka-dana-dán kérdéshez kell eljussanak a nagyon okosok).

Nem kérdés, hogy az a népcsoport, amelyet a gót névvel illetnek a kutatók, a leginkább és egyre inkább germán, azaz német nyelvűvé váló népcsoport volt. Alapvető kérdések azonban a következők:

• a géták és a gótok nem ugyanannak a népnek megnevezései-e, esetleg keleten és nyugaton,
• a gót, quád és dák népnevek tükörszóként értelmezése (t-d hangátmenettel) légből kapott-e, avagy alapos,
• a Herodotosz leírásokban és számos ókori legendában szereplő Targetosz (Hargita) első szkíta királynévnek van-e köze a géta kifejezéshez?

A szkíta Targitaosz név ráadásul az avarokkal hozná kapcsolatba a gétákat, miközben Európa hallani sem akar ókori avarokról, ugyanis mind Menandernél, mind Theophylactosnál sűrűn bukkan föl a Targitiosz név mint egy avar főember neve. E név bizony nem az Altájból származik, viszont azonos a szkíták Hérodotosz által lejegyzett ősapjának nevével, Targitaoszszal. Bár az is egy nyugati alaptalan alaptétel, hogy az avar Ázsiából való, most még ne ugorjunk ennyit a hivatalos felfogás szerinti időben!  

Maradjunk a hivatalosan már létező gótoknál, s ne beszéljünk még európai avarokról! A fenti felvetések ugyanis olyannyira nem alaptalanok, hogy elég csak felütnünk a gótok történelmi legendáriumát (mert hogy leginkább nem többek, csupán legendák), s első és tán legnagyobb királyuk, Alarik történetét figyelmesen olvasva megdöbbenhetünk azon, hogy éppen Atila előtt 44/45 évvel ugyanazt teszi a gót Alarik, amit később a hun Atila. Sőt, legendáriumában még a temetése is ugyanúgy három koporsóban és egy folyóágyban történt, hogy ez már Atila életének már-már annyira nevetséges plágiuma volna, hogy szóra sem volna érdemes ez az első gót, ha nem vennénk számításba egy jóval egyszerűbb magyarázatot. Nevezetesen azt, hogy a gótok és királyaik sem többek és kevesebbek, mint egy az Atila révén országot, területet nyert és hatalomra jutott (azonban később őt megtagadó), eredetileg géta, azaz szkíta népcsoportból származó uralkodók és általuk vezetett, majd egyre inkább elgermánosodott (németesedett) népcsoport, kiknek első kiralyA valójában Atila volt. Különösen annak fényében, hogy Alarik a Duna deltavidékéről származott, s az ún. Balt (nocsak: csak nem raccsolva Bárd, puhábban Párt?) nemzetségből  származott.

Tudnivaló az is, hogy a IV. századi örmény forrásokban (ill. Pliniusnál) Örményország területén újra és újra makacsul feltűnik egy madagh, hétzmadag, machor ill. gud-makar népnév.[6]

Germánok (?) vándorlása A hirtelen felnövekvő vandál, lombárd, gót, jüt,  angol-szász népek a hun hadjárat észak-nyugati, déli, dél-keleti és dél-nyugati ágainak hadmozdulataiként válnak ketté fehér (nyugati-west-wise-vízi-szári-tervingi-silingi-száli) és fekete (keleti-kara-ostro-esti-asdingi-ripuári) ágra, azaz koránt sem menekülőkként játszanak szerepet, s kapnak önálló nevet, terepet - a julian és a krisztusi ÉRA közötti 44/45 éves csúsztatást feledve - éppen egy időben (450/51) a hun hadjárattal!

Szembetűnő (s az ábrán világosan látható), hogy e népcsoport története az ún. julian és a krisztusi ÉRA 44/45 éves eltérésével csúsztatva előzi csupán meg a hun inváziót, azaz a (már megint tükörszó gyanús) Alarik király-kerál nem más, mint Atila király-kerál mese-mása, avagy kiralA. Hogy mennyire nem légből kapott a tükörszó feltételezés sem, arra egyetlen példa elegendő: ami magyarul a kör szóból adódó koronás király, az a kelta-germán és latinos nyelveken rik-rich-rex és rox (lásd: roxolánok~királyi szkíták, vagy pl. Teodorik, Hunerik, Geiserik, Geilarik, Erik, Cerderik, Childerik, Atalarik, Aradrik, vagy éppen Alarik ... nevek!)

folytatás: A június 20.-i Catalaunumi csata emlékére II..rész megnéz>>>