Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége(MAREVOSZ) - Otthonvédelem összes

Tatár József: Az igazság keresése..

2014
Közvetve, közvetlenül a devizahiteleseket érintő aktuális jogi vergődésről lesz szó, de ha jobban akarjuk látni saját helyzetünket érdemes rátekinteni azokra az eseményekre is amelyek általánosabb képet festenek a nagy magyar valóságról.

Minapi hír, hogy egy csapatnyi igazságkereső (a Tolvajkergetők Tomcat vezetésével) bekeményített, öntevékenyen lerohantak egy (úgy hallom) bűnöző által elfoglalt házat. A hírben az az érdekesség, hogy eddig a tolvajkergetők és a rendőrség között megvolt az összhang, de most azért nem vonták be Őket az akcióikba, mert a helyi rendőrség (szintén a hírekből hallom) együttműködött az illegális lakásfoglalóval is..

Ha így van meglehetősen anarchikus a helyzet, mivel Tomcaték és az áldozat először minden bizonnyal a rendőrséget kérték fel arra, hogy segítsen kitenni a csibészt a jogtalanul elfoglalt házból, de ez nem jött össze, mert a bűnöző éppenséggel a rendőrségnek dolgozott be.

Nem nehéz kitalálni, hogy a rendőrség azért nem segített a tolvajkergetőknek, mert helyi szinten a csibész fontosabb munkaerő volt, mint az országosan addig kisebb ügyekben eljáró öntevékeny társaság, másrészt eset jó példa arra is, hogy egy ártatlan ember - a jogos tulajdonos - hogyan válik törvényen kívülivé.

Idézem: " Hódmezővásárhelyen azért nem fordultak a rendőrökhöz és nem a hatóságokkal együtt vonultak a helyszínre, mert információik szerint B. Zoltán, aki már többször ült börtönben, sokszor dobta fel bűntársait a rendőröknek, és szolgálataiért cserébe viszonylagos büntetlenséget élvezett. Így a rendőrök állítólag akkor sem léptek közbe, amikor Polgár elmondása szerint bántalmazta a volt anyósát"

Tomcat: „Az alapvető filozófiánk az, hogy ha a bűnözők kihasználhatják a törvény kiskapuit, akkor mi, becsületes emberek is kihasználhatjuk azokat. Folyamatosan a törvényesség és törvénytelenség határán egyensúlyozunk, de nem billenünk át. Van, akinek már ez a pengeélen táncolás is sok.”

Tomcaték ezúttal igencsak belecsaptak a lecsóba, mivel a haditerv az volt, hogy ha kell, erőszakkal rákényszerítik a jogcím nélküli házfoglalót az ingatlan elhagyására, miközben elkerüljenek minden olyan cselekedetet, amiért büntetőjogi felelősségre lehetne őket vonni. Az idő eldönti, hogy ez összejött vagy nem, mindenesetre ezzel a fellépéssel nem csak a lakásmaffiára, vagy a jogcím nélküli ingatlanfoglalókra irányították rá a figyelmet, hanem a jogállamiság Grand-kanyon mélységű válságára is.

Otthonvédelmi akcióink kapcsán hosszú ideje hangoztatjuk, hogy a jogállamiságért fellépő csoportok tevékenységét jellemzően nem törvények semmibevétele jellemzi, viszont a jogállamiság hiánya az élni akarás farkastörvényét erősíti, családunk, vagyonunk védelmében nem lehet pardon. A manapság spontán szerveződő önvédelem nem adrenalin függő pótcselekvés, hanem olyan tünet, amely komoly társadalmi válságot jelez.

Nem árt még egyszer megjegyezni, önszerveződő önvédelmi csoportok társadalmi problémaként csak ott jelennek meg, ahol nincs vagy gyenge a jogállam, vagyis Magyarország balkanizálódik. Egy szakértői vélemény:

„A rendőrség tehetetlen, az öregek, betegek, szegények, gyerekek, függőségekkel küzdők és a kistermelők a leginkább kiszolgáltatottak. Miután az igazságszolgáltatás látható összeomlása miatt a bűnelkövetők és az önbíráskodók is egyaránt biztonságban vannak, ami újabb önbíráskodásra ad lehetőséget, így akár a polgárháborúig is eljuthatunk, hiszen a bosszúállás parttalanná válhat.

Hát csoda, hogy az emberekből elemi erővel tör fel a felháborodás, segítségül már nem rendőröket, hanem szabadcsapatokat hív?

Milyen érdekes, hogy egy ellopott bicikli felkutatása, vagy egy piti bűnöző okos módszerrel való bebuktatása hangsúlyosabb és személyesebb téma egy átlag állampolgár számára, mint saját devizahiteles csapdájának megértése és felszámolása, amellyel a bank havonta 2-3 jó bicikli árát is kicsalja a zsebéből. Milyen érdekes, hogy az ember azonnal bosszúért kiállt, ha egy személyes tárgyat tulajdonítanak el tőle, de morogva fizet még akkor is, ha a bank a havi törlesztő részletét indokolatlanul tízezrekkel emeli.

A kifosztás tényében és a jogállamiság bukásában mindenki egyetért, de van aki ennek ellenére évek, évtizedek óta bombázza a tehetetlen bíróságokat minden eredmény nélkül. Ennyi tapasztalat birtokában kimondhatjuk, hogy sok ezer honfitársunk kényszeres mazochizmusa hogy folyamatosan panasszal él a tehetetlen ügyészségen és rendőrségen, miközben kilopják alóla az életét. Ott állnak nincstelenül, de még mindig azt mantrázzák: Beadvány...petíció...követelés...Kúria döntés...AB döntés....EB döntés...várjunk, várjunk, várjunk. Ennek apropóján foglalkozzunk kicsit a biciklilopás helyett a bankbrigantizmussal. Tudomásul kell venni, hogy a jogállamban az állampolgári igényekhez igazítják a törvényeket, egy diktatúrában pedig a hatalmon lévők érdekéhez. Az igazság, az igazságszolgáltatás, a jogalkalmazás és a jogszolgáltatás labirintusában fogy el az emberek hite, és fordulnak el állami intézményrendszertől.

Tegnap a Kúria öt év pereskedés után hozott ítéletet, Kásler Árpád pedig várt viszonylag türelmesen, kényesen betartott és támogatóival betartatott, minden törvényes utat, elhatárolódott a hangosabb radikalizmustól, a cél elérése érdekében. Árpád a pert megnyerte, de a háborút nem.

A Kúria kimondta, nem történt valós átváltás, nem volt valós valuta adás-vétel, az árfolyamréshez nem kapcsolódik szolgáltatás, a konstrukció soha sem látott valódi devizát, ezért tisztességtelen annak költségkénti felszámítása is. Ha tehát nincs deviza, nincs átváltás sem, marad a forint, mint a hitel értékmérője. Erre mi történt? A Kúria legalizálta a nem létező ál-deviza átváltását! A Kúria a szolgáltatást a különnemű árfolyamok miatt előbb tisztességtelennek tekintette, majd, ugyanazt a nem létező, tisztességtelen szolgáltatást MNB-árfolyamon érvénybe is helyezte, vagyis "elfelejtette" megsemmisíteni a nem létező szolgáltatást magát. Ez ellentétes az EB-ajánlásával, miszerint ki kell iktatni a nem létező szolgáltatást, és akkor vége a devizában történő elszámolásnak is.

Ha a Kúria kimondja a tisztességtelenséget, nem maradt volna más választása, mint megsemmisíteni a szerződést, és az így semmissé váló szerződésnél az adósnál a teljes hátralék esedékessé válik, amit a többsége képtelen teljesíteni, (mármint azok, akik még nem fizették túl magukat) Ha semmiség mint olyan szóba kerül, akkor a fizetés is szóba kerül, akkor pedig hitelezés is szóba fog kerülni, ami a bankok hitel kihelyezési mutatóit javítaná, ez esetben állami beavatkozás (feltőkésítés) is fog történni, vagyis mi történik? Bankmentés. Merthogy régen nem adósmentésről van már szó, hanem bankmentésről...

Vagyis a nemcsak Tomcat, hanem a devizahitelesek szemszögéből láthatjuk azt, hogy a jogszolgáltatás silány szappanoperává vált, de társadalmi hangulat azt mutatja, hogy az újabb részekre való várakozás minden pénz megér, és várni a semmit sokkal érdekesebb, mint levenni az Állam Televízió műsoráról a programot.

Tomcat egy órányi harcias - közvetve jogállamiságot követelő - fellépésének média visszhangját látva elkeserít a devizahiteles százezreinek cselekvéstől (így a kilábalástól) elhatárolódó méla letargiája, amiben felelősnek érzem azokat a - magukat érdekvédőknek nevező - önkéntes rendfenntartókat, akik élesen elhatárolódnak azoktól, akik az életért való küzdelmüket pont a hatályos törvények ellen vívják. Nekik üzenem: A törvényeket meg lehet és meg is kell változtatni, ha társadalomellenesek. A törvények megváltoztatásának alapja a nyomatékosított társadalmi igény, mert ezeroldalas szakértői vélemények miatt társadalmi változás még nem történt, a szakértők, és az okosakat mondók munkája csak egy egészséges társadalomban hatékony, egy beteg társadalomban üzleti szolgáltatás.

A devizahiteles csendesítőket úgy tudnám képletesen ábrázolni mint egy hajótörés élelmes túlélőit, akik időben összeboltoltak egy csónakot a fedélzeten lévők javaiból, és miután elsüllyedt a hajó, a fuldoklóknak - viszonylagos biztonságukból - nem mentő megoldást keresnek, hanem sok kitartást kívánnak a reménybeli mentőhajó érkezéséig. Esetleg némi maradék értékért találomra megmutatják hogy merre kell úszni, - miközben egymással vitatkoznak hogy merre is van a part - és ha a szerencsétlennek véletlenül jó irányt mutatnak, az csalhatatlanságuk tanúbizonyságaként tálalják.. Azokat akik a csónakba kapaszkodnak visszalökik, ledorongolva őket hogy agresszívek, és rossz példát mutatnak a többi békés fuldoklónak.

végezetül azt gondolom, hogy ostorral nem lehet kényszeríteni egy társadalmat arra hogy saját érdekeit megvédje, pláne akkor, ha alsóbb szinteken sincs rá késztetés, mert ugye állami szinten egyáltalán nincs. Ennek ellenére töretlenül bízom abban, hogy a társadalmi hipnózis egyszer csak elmúlik, és végre kimászhatunk a gödörből. 2006-ban tanúja voltam hogy órák alatt hogyan lesz a félénkből oroszlán, hogyan forr össze az akarat ahhoz, hogy ne ismerjünk lehetetlent.

(T.J)
forrás: tatarjozsef.bloglap.hu
Feltöltve: 2014. 06. 11

"Ha a normálisak, a becsületesek feladják a szélmalomnak tűnő harcot, akkor kik maradnak?
A gazemberek.
MAREVOSZ

A 3.UTAS NEMZETI CIVILEK RENDSZERVÁLTÓ SAROKPONTJAI

orosz-ukrán konflikus. covid19 , Rendszerváltás/Nemzegyűlés, Háttérhatalom,

Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége(MAREVOSZ) - Otthonvédelem összes

Tatár József: Az igazság keresése..

"Ha a normálisak, a becsületesek feladják a szélmalomnak tűnő harcot, akkor kik maradnak? A gazemberek. MAREVOSZ

A 3.UTAS NEMZETI CIVILEK RENDSZERVÁLTÓ SAROKPONTJAI

orosz-ukrán konflikus. covid19 , Rendszerváltás/Nemzegyűlés, Háttérhatalom,

Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége(MAREVOSZ) - Otthonvédelem összes

Tatár József: Az igazság keresése..

"Ha a normálisak, a becsületesek feladják a szélmalomnak tűnő harcot, akkor kik maradnak?
A gazemberek.
MAREVOSZ