Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége(MAREVOSZ)- Kezdeményezések /hírek

Legalább másfél évtizede nem látott alacsony szintre csökkent az államháztartás hiánya. A foglalkoztatottság erősen nőtt, a csökkenő munkanélküliségnél pedig sokkal nagyobb probléma a képzett munkaerő hiánya. A 2010-ben összeomlás szélén álló nyugdíjrendszert a generációk közötti szolidaritásra építő elv alapján sikerült konszolidálni.

Az adatok 2013 óta mind javulnak, de a súlyos lemaradások káros hatása egy jó darabig velünk marad. Ezért az a határozott véleményünk, hogy a költségvetés kedvezőbb helyzetét kevésbé az adók csökkentésére, mint inkább az emberi szféra helyzetének gyors javítására kellene felhasználnunk.

A versenyképességet rontja az iskolarendszer, a felsőoktatás és a szakoktatás hanyatlása, valamint az egészségügyön való takarékoskodás. E területek hosszú elhanyagolása után a mai és a közeljövőbeli jobbító intézkedések sajnos lassan éreztetik hatásukat.

 Kormányzás

Sokakat ingerel, ahogy a kormány él (egyesek szerint alkalmanként vissza is él) a választóktól kapott felhatalmazásával, jócskán felhasználja erejét és a rendelkezésére álló játékteret. Döntéseit sokszor felületes helyzetfelmérés alapján erőből hozza, és a jogos kifogásokat, ha egyáltalán, akkor csak post festa veszi figyelembe.

Egyre-másra –  többnyire indokoltan –  szűnnek meg régi intézmények és jönnek létre újak; ez bizonytalanságot szül a közszférában, és a játékszabályok változékonysága versenyképességünket is rontja. Egy negatív példa az első Orbán-kormány hivatali idejének végén létrehozott Balassi Intézet, mely sikeresen terjesztette a magyar kultúrát külföldön, ennek ellenére 2016 őszén felszámolták.

 Jogalkotás, igazságszolgáltatás

A migrációs veszély ügyében széles körben sikerült egyetértésre jutni. A népszavazáson a kikényszerített betelepítésre „nem”-mel szavazókon kívül további százezreknek hasonló a véleményük, még akkor is, ha nem mentek el szavazni. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a gyakran ellenszenvet keltően intenzív és hosszú szavazási kampány során az érdeklődés miért lankadt, és a „nem”-mel szavazni akarók száma eközben miért csökkent. Bizonyos, hogy visszatetszést keltett az eltúlzott és nagyrészt értelmetlen kampány, a rengeteg ismétlés. Ezt nemcsak az ellenzék kifogásolta, hanem például mi magunk is. Miközben a kormány mondanivalója diadalmaskodott, reklámja nyilvánvalóan megbukott. 

 Korrupció

Az utóbbi években a hatalmon lévők nem tudják meggyőzni a választópolgárokat, hogy a róluk a szennysajtóban, de újabban a komoly orgánumokban is terjesztett korrupciós célzások hamisak.

A hatalmon levőknek, rokonaiknak és kegyeltjeiknek nem lenne szabad kiváltságokat élvezniük. Visszatetszést kelt az állampolgárokban a kormányzati tisztségek szaporodása, egyes nagyvállalkozók befolyásának növekedése és az olykor tetten érhető hatalmi arrogancia. A tartósan birtokolt hatalom nemcsak híveit, vazallusait termelte ki, de úgy látszik, szerencselovagjait is, és ezzel lejáratja magát. Különösen aggasztó, ha úgy tűnik, hogy a korrupció mára egyéni bűnből  kialakult módszertanra, struktúrára, személyi körre épülő, bevett társadalmi gyakorlattá vált, azaz intézményesült. A korrupciós vádaskodások hatására sajnos még keresztény-nemzeti körökben is megrendült a bizalom a hatalmon lévőkkel szemben. A közbizalom eróziója rontja a társadalmi közérzetet és az emberek meg a gazdaság teljesítőképességét.

A politikai közösségnek ki kellene közösítenie korrupt tagjait. 

 Egészségügy

Haladéktalanul neki kell látni végre az egészségügy konszolidációjának, és jelentősen növelni kell a ráfordításnak az összes hazai termékhez viszonyított arányát. Ez javaslatainknak az egyik legfontosabb konkrét eleme, és elismerjük, hogy valamennyire a kormány is végre magáévá tette. A közép-európai átlagnál is lényegesen kevesebbet költünk az egészségügyre, s ez a fő oka annak, hogy az ellátás színvonala egyenetlen, az orvosok és a segédszemélyzet bére alacsony, munkafeltételeik rosszak, és emiatt vándorolnak ki egyre növekvő számban külföldre. Az egészségügyi ellátás hiányosságainak és a tömegekre jellemző egészségtelen életmódnak szinte törvényszerű következményeként Magyarország a megért életkor és a halálozás aránya tekintetében hosszabb idő óta Európa legrosszabb helyzetben lévő országai között volt, és a legutóbbi évtizedekben is ott maradt.

 Oktatás

Az első kétharmados választási győzelem után a kormány nagy erővel fogott hozzá az oktatásügy megújításához. Ennek a reformnak a helyes útra terelése és határozott továbbvitele javaslataink másik legfontosabb eleme.
Megítélésünk szerint a reformot tiszteletreméltó céllal, az egész országra kiterjedő esélyegyenlőség érdekében indították el, de a közoktatás akkor elképzelt szervezetéről látni kellett volna, hogy működésképtelen. Erőből vittek át az érdekeltek többsége által ellenzett jogszabályokat; nem csoda, hogy később ezeket módosítani kellett.

A bennfentesek tudták, mi a baj: a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelynek létét az egyenlő mértékkel mérés óhaja indokolta, nem volt jól megszervezve. Miközben a fenntartó a Központ volt, az intézmények önkormányzati tulajdonban maradtak, és a közös lónak túros a háta. Az akkortájt bevezetett modernizációs reformokat (pl. a tanárok minősítését) is félreszervezték. A tiltakozó mozgalom jogos követelésekkel állt elő. Az elégedetlenséget észlelve a kormány az utolsó pillanatban lépésre szánta el magát: teljesítette a legfontosabb követeléseket, a további lépésekhez szükséges egyeztetésre pedig a megoldást kereső szervezetekkel együtt létrehozta a Köznevelési Kerekasztalt.

Most megszüntetik a túlzottan centralizált Klebelsberg Központot, és helyette egy ésszerűen tagolt hálózat létrehozására törekszenek. A két gazda helyett egy marad: a közoktatási intézmények fenntartása teljesen állami kézbe kerül. Hogy ez a szervezet jól fog-e működni, azt az idő fogja megmutatni.

A PISA által kimutatott hanyatlás sokkal szélesebb körű, mint vélni szeretnénk, és ez nem egy-két év, hanem évtizedek oktatáspolitikájának a szégyene.