Az ütközet:
A magyarok első támadása elől az ellenségnek a «vár»-ba kellett zárkóznia. A győzők egészen a falakig nyomultak s «a kunok tar fejeit Álmos vezér vitézei úgy aprítják vala, mint a nyers tököt».
Mialatt a sereg egy része ostromszerek beszerzésén fáradozott, a másik portyázva járta be a város környékét, hódoltatta, rabolta az oroszokat.
Rendszeres víváshoz csak a megszállás második hetében láthattak. A lovasok leszálltak s hágcsókat támasztottak a «falak»-hoz, mire a kijeviek békekövetséget küldtek Álmoshoz és főembereihez, kérve, «ne űzzék ki uraikat székeikből».

A megállapodás:
Álmos évenként 10,000 márka aranyat (7-800,000 mai forint) követelt az eleségen, öltözeteken stb. kívül.
A kijevi és susdali vezérek ezt elfogadván, saját fiaikat küldték kezesekül. Egyúttal ajánlták, szálljanak Pannóniába, megy úgyis Attiláé volt valaha. Száz kun gyermeket, 40 teherhordó tevét, tömérdek menyét- és nyestbőrt és sok más ajándékokon kívül orosz módon nyergelt és fölszerelt 1000 lovat küldtek a magyaroknak.

Kunok akik Álmosék mellé álltak:
Amellett Ed, Edömér, Böngér, Ete, Acsád, Vajta és Ketel kun vezérek odahagyták a velök szövetséges oroszokat, Álmos lábaihoz borultak, urukká és veérökké fogadták s kötésöket esküvel erősítették.

Források:
A Kijev alatt vívott csata nem krónikások költeménye; a dolog lényegére nézve, hogy az orosz és magyar nép Kijev alatt érintkezett először, kétségtelenül igazuk van és Szt. Vladimir nagyherceg 1008. szent Mihály kijevi templomában az egyik domborművön meg is örökítette azt a jelentet, midőn egy orosz harcos magyar vitézt döf át.

A diadal utóhatásai:
A XI. sz.-ban Kijevben magyar utcát, magyar kaput említenek, környékén pedig magyar mezőt vagy partot, ahol a magyarok sátrai (kibitkái) álltak.
Oleg fejedelem (879-912) kelet felé csakhamar várakat építtetett a szerintük "barbárok" (azaz a hun-szkítha íjfeszítő népek) ellen, mivel a magyarok egy ízben már Kijevig nyomultak s a Deneper pusztaságain a besenyők is megvetették lábaikat.
A a Névtelennél tudákosan kiszintezett költői hagyományokat külön hőskölteményben dolgozta fel Debreceni Márton (A Kievi csata. Kiadja Mikó Imre gróf, Pest 1854, N. 8-r. XXXIX. és 367. lap). V. ö. Fülöp Áron, Debreceni Márton és a kióvi csata, Szatmár 1887. 8 r. 100 lap; Kunn, Relationes, II. 51-61. és 81-83.

Forrás: Pallas Nagylexikon és
http://www.kislexikon.hu/kijevi_csata.html