A későbbi évszázadokban is történt néhány kísérlet a magyar állami berendezkedés felszámolására, főként külföldi politikai és gazdasági érdekcsoportok részéről, és akadt mindig olyan helyi „politikus” aki vállalta kiszolgálásukat. A reformkort lezáró 1848-as áprilisi törvényekkel még a magyar államiság alapjain sikerült megújulni, de az 1850-es-as évektől Európában a technikai fejlődés ismét átalakította a társadalmi viszonyokat. Az új európai nemzetállamok (főként Németország, Olaszország) gazdasági, politikai aktivitása egyre nagyobb veszélyt jelentett az angol-francia dominanciára. A rugalmatlanul konzervatív monarchia, pedig egyre inkább kikerült a fősodorból. A kiegyezés „aranykalitkájába” került Magyarország sem tudott felzárkózni a kor elvárásaihoz, a dualizmus kényszerházasságban élő magyar állam nem tudott megújulni saját tradicionális alapjain. Az I. világháborút követően a teljesen sebezhető Magyarország szét lett szaggatva, mert ekkorra nem volt sem határozott nemzeti jövőkép, sem erős kezű vezető az önvédelemre.

    Ebben a drámai pillanatban egy frusztrált szocialista gróf, Károlyi Mihály ragadta magához a kezdeményezést, és önhatalmúlag kikiáltott minden előzmény nélküli Magyar Népköztársasága tálcán kínálta a magyar állam ellenállás nélküli feldarabolását Trianonban. Kun Béláék vérgőzös állama a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság, (néhol Magyar Szovjet-köztársaság) megmutatta mit jelent a vörös terror és a káosz. Mindkét puccsista államkezdemény társadalmi párbeszéd nélkül szakított a jogfolytonos magyar állammal. A Horthy-korszak egyfajta visszarendeződés, hiszen államként már nem volt azonos a korábbi Magyar Királysággal. A győztesek félve a magyar restaurációtól ezt nem engedték, de az ősi tradíciókra építve igyekezett az elveszített magyar lakta területeket visszaszerezni.

     A szovjet megszállás után jött a bolsevik, internacionalista államkísérlet, a Magyar Népköztársaság, amelynek 40 éve arról szólt, hogy minden hazafias, nacionalista megnyilvánulást megfélemlítéssel, internálással, börtönnel, kivégzésekkel büntetett. Teljes mértékben szakított Szent István államának lényegével, a nyugattal, a kereszténységgel és a függetlenséggel. A társadalom természetes struktúráit, erőszakkal felforgatta, kommunista propagandával átmosta, a tömegekből kitörölte a valódi nemzeti érzést. 1956. után jóléti programmal előbb szovjet, majd nyugati hitelekből akarta elfogadtatni a diktatúrát, majd a Szovjetunió összeomlása után struktúra váltás következett, így 1989-ben nem a független, önálló alkotmánnyal, saját törvényeivel és szokásaival bíró magyar állam tért magához, hanem egy nyugati felé elkötelezett, bonyolult nemzetközi szövetségeknek, szerződéseknek, pénzügyi rendszereknek alávetett állam alakult.

  Az állam lebontására és újjáalakítására tett kísérletekkel szemben mindig volt határozott ellenreakció. Károlyira a magyar történelem egyik legnagyobb gazembereként tekintünk, Kun Béláék fejvesztve menekültek Bécs majd Moszkva felé természetesen az államkincstárral, nyomukban bosszúra szomjas tiszti különítményekkel.
Rákosiékra és a megszálló szovjetekre fergetegként zúdult 1956. szabadságvágya, a liberális ország és nemzetromboló törekvésekre pedig az eddig méltatlanul lebecsült 2006. népharagja. A mindenkori hatalom nem szereti az alulról jövő kezdeményezéseket. Az ország határait védő Rongyos Gárdát a Horthy-rendszer fojtotta el, az igazi 56-os Pesti Srácok 1989-után ki lettek szorítva a politikából, mert veszélyesek voltak a „rendszerváltásra”, a 2006-os antiliberális, nemzeti fundamentalizmust, hagyománytiszteletet nagy számban képviselő lázadókat pedig egyszerűen lecsőcselékezik még ma is a hivatalos források. Lényegi mondanivalójuk helyett csak annyit hallani róluk, hogy Gyurcsány kilövette a szemüket, ami amúgy igaz.

     Ezek az előzmények, és most Karácsony Gergely budapesti polgármester vetette fel egy új állam létrehozásának ötletét. Rendben van, hogy jönnek a választások, és a nagyotmondás határa a csillagos ég, de néha nem árt átgondolni mit is mond egy politikus, nehogy többet ártson a kelleténél. A régi állam kiállta az idő próbáját, csak jól kell működtetni, folyamatosan a kor kihívásait figyelembe véve korszerűsíteni, és tisztességesen vezetni.

    Nézzük a három pillért: Hogy viszonyul a magyar társadalom a kereszténységhez! Magyarország a kereszténység, a keresztény értékek felé elkötelezett állam. Bizonyítja ezt a legutóbbi népszámláláskor feltett kérdés: „Ön valamilyen egyházhoz, vagy vallási közösséghez tartozónak vallja magát?” A kérdésre 50% válaszolta azt, hogy katolikus vagy református, 3% valamilyen más keresztény felekezethez tartozott, 18% felekezeten kívülinek mondta magát, 17% pedig azt mondta, hogy nem vallásos. (12% nem válaszolt). Az is tény, hogy Magyarországon az elmúlt 30 évben jelentősen visszaesett az egyházakhoz való elkötelezettség. Részben az új körülményekre nehezebben reagáló, és nyitó egyházszervezetek, a karitatív tevékenység viszonylagos visszafogottsága, a napvilágra kerülő tekintélyromboló esetek miatt ugyan válságban vannak, de messze nem omlottak össze. Valószínűleg - ahogy az évezredek során többször is - így vagy úgy meg fognak újulni. Mennyire vagyunk elkötelezve a nyugatnak, és mennyire vagyunk szabadok? Jelenleg a nyugati gazdasági, pénzügyi, katonai rendszerekhez vagyunk bilincselve. Függetlenségünk jelentős részét leadtuk a NATO-nak, az EU-nak, a nemzetközi pénzpiacoknak. az ország ki van szolgáltatva a nyugati nemzetközi ellátórendszereknek.

     A magyar állam nem független, mivel ezt a számos rákényszerített rendszer nem teszi lehetővé. Politikai, gazdasági, pénzügyi lehetőségei hasonlóak egy gyarmati államéhoz. Egyetlen védekezési lehetőség tradicionális kulturális értékeink, természeti kincseink, képzett értelmiségeink és szakembereink, helyi piacaink, helyi értékmérésünk védelme. Megengedhetetlen, hogy ezek az össztársadalmi „kincsek” kiáramoljanak erősebb, versenyképesebb gazdaságok felé, lehetőséget kell biztosítani számukra saját államunkban! Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tradíciókat feladó új állam nem a fejlődést, hanem az erjedést gyorsítja fel, átadva a területét annak az államnak, vagy államszövetségnek, amely mindezt kierőszakolja. Karácsony Gergely felvetése a maga összefüggéseiben is csak egy populista, választási kampányfogásnak minősíthető, amely sokadszorra is megkérdőjelezi vagy politikai alkalmasságát, vagy a politikai tisztességét.

Tatár József