Mecséry vezérőrnagy 1805. október 20-án a Nürnberg melletti Eschenau falu határában maroknyi huszárja élén, ősi, konok virtusból összecsapott a visszavonuló császáriakat üldöző, óriási túlerőben lévő francia dragonyosokkal. Az ádáz utóvédharcban Mecséryt és lovasait legázolták a franciák, ő pedig tizennégy sebtől vérezve, félholtan bukott le a lováról. Kilenc kardcsapás érte a fejét: ebből kettő az agyvelejéig hatolt, és valósággal széthasította a koponyáját. A fejsebek egyike tizennégy, a másik huszonkét centiméter hosszúságú volt; több, szintén maradandó sérüléseket okozó vágás hátulról érte a koponyáját. Az egyik csapás a fülből metszett le egy darabot. Súlyosan megsérült a jobb karja és a válla is. Eszméletlenül vitték Fort faluba, onnan a közeli Nürnbergbe került, de semmi remény nem volt arra, hogy életben marad, ezért a mellette lévő két ezredorvos hamar elhagyta, azt híresztelve, hogy meghalt. Két polgári orvos viszont tovább kezelte: Eichhorn és Poller sebészek egy vendégfogadóban ápolták hét hónapig a tábornokot, aki ahogy járóképessé vált, megköszönve a gondos ápolást visszatért Bécsbe és szolgálatra jelentkezett, nem kis meglepetést szerezve azoknak, akik halottnak hitték.

1805. évi hadjáratban Günzburgnál tanúsított vitézségéért ekkor tudták csak kitüntetni a Mária Terézia-rend középkeresztjével. 1806-ban bárói címet kapott, 1809-ben altábornaggyá nevezték ki. Ebben a rendfokozatban, - mint a magyar sereg egyik parancsnoka - vitézül harcolt az 1809. június 14-i győri csatában. 1810-ben Temesváron és Brünnben volt vezénylő tábornok, 1815-ben az Udvari Haditanács tagja lett. 1823. december 30-án hunyt el Bécsben. Mecséry a magyar katona heroikus akaraterejének a példaképe. Koponyáját, amelyet végrendeletileg a bécsi katonai kórház anatómiai gyűjteményének hagyományozott, amit máig meg lehet tekinteni különböző kiállításokon.
(nagyításért katt a képre)
Forrás Tatár József facebook oldala: