Húsvéthoz kapcsolódóan számos szokás alakult ki és maradt fenn Magyarországon. Megünnepléséhez a közösségekben különféle, nem egyházi eredetű, szokások és hiedelmek fűződtek. A Húsvét eredete ugyanis nem csupán egyházi, hanem egyben a tavaszünnep is aminek majd minden minden kultúrkörben megvan a megfelelője. Mint összeállításunkból kiderül, eleink a katolikus egyházba való betagozódás után se fejetették el az ünnep korábbi szimbolikáját, és a kettő együtt él tovább.

Bárány. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában is szimbolizálta bárány Jézus Krisztust. Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.De kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra. A feltámadás biblia napja a vasárnap, ekkor szokás bárányt enni. Barka. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban virágvasárnap.

Bárka: A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe is.Ennek a jelképe is a bárka A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt is tulajdonítanak. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként pedig elmulasztotta a torokfájást.

Búza: Egyes tájakon a húsvéti fészekben található, zöld búzahajtásokba helyezett piros tojás jelképezi a feltámadott Jézust. A búzaszem feláldozza addigi formáját ahhoz, hogy a hajtás kizöldülhessen. Mérete ugyan nem nagy, de a csírájában lévő erő igen, ez jelképezheti a bennünk lévő csírát is.

Nyúl: A húsvéti nyúl szimbolikája nehezen megmagyarázható. Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a "nyuszi hozza" a húsvéti ajándékot, amit - ahol csak mód van rá - a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a német földről honosodott meg hazánkban.

A szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhet.

Tojás: A tojás a termékenység, a teremtés, az nem keresztény eredetű szokás. Sok természeti nép teremtésmítoszában szerepel a tojás, egyes kultúrákban nemcsak az istenek születtek tojásból, de a halottak mellé is temették, a lélek újjászületését jelképezve díszített tojásokat

Már avar-kori női sírokban is találtak a régészek tojást, de feljegyzések szerint már a Suméroknál is festettek tojást. Később az egyiptomi templomokat is feldíszítették velük tavasszal.

A tojás piros színe - amely napjainkig a legnépszerűbb szín - Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma is. A tojásfestés mindig az asszonyok és lányok feladata volt. A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemcsak megvédelmez, de egyúttal Krisztus vérét is jelképezi. Eredetileg természetes festékanyagokat használtak,de léteznek az írásos tojások is. A szöveg lehet egy név vagy üzenet is. A díszítésre használt minták tájanként, országonként változóak. A piros tojást hétfőn a locsolóknak volt szokás adni.

Locsolás: Eredetileg vízzel locsoltak, ma már kölnivel szokás. Sajnos ez a szokás is kiszorulóban van a városokból, de vidéken még tartja magát. A locsolkodás - pontosabban: fürdetés – legkorábbi emléke 1545-ből maradt fenn.

Észak- és nyugat-Magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.

Koma/mátkatál:  Húsvét vasárnapját követő fehérvasárnapon ("mátkáló vasárnapon") a keresztszülők tojást küldtek keresztgyerekeiknek.Ilyenkor volt szokás a komatál küldése. A komatálat küldők testvérré "komává" fogadták egymást, azaz mindhalálig szóló barátságot kötöttek, és a továbbiakban magázódtak - a férfiak komának, a nők mátkának szólítva egymást.

Tartalma tájegységenként változó, de a tojás, sonka, kalács és egy kis üveg ital sehol nem hiányozhatott belőle. Átadása éneklés és köszöntők kíséretében történt, viszonzásképpen a megajándékozott vagy húsvéti tojást, vagy egy hasonló tálat adott cserébe.

Szkíta eredetű szokás lehet, Náluk volt szokás ugyanis az életre szolló barátoknak magázni egymást. Csak ott komatál küldése helyett vérszerződést kötöttek.

Jóslás: Az ünnep (és a tojás) kiváló alkalom volt a jóslásra is. Nagypénteken feltörve és egy pohár vízbe csurgatva a tojást formájából kiolvashatták, milyen lesz a következő évi termés.

Egyes tájakon a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre a húsvétot megelőző estén, így megtudhatták, mi lesz leendő férjük foglalkozása: az, ami az ajtón belépő első férfié.

Ételáldás: Húsvétkor fehér kendőbe kötött tányéron viszik a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát, hogy a mise végén a pap megáldja, felszentelje azokat.

Az asszonyok sietve vitték haza a megszentelt ételeket, mert úgy tartották, aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz, aki lemarad, az pedig még abban az évben meghal.

Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből.